A bor kultúrájáról ismert település történelmi belvárosa XVIII-XIX. Századi építészet emlékeiről nevezetes. A városhoz tartozó Mátraháza és Mátrafüred hegyvidéki üdülő települések, kirándulások, kiindulópontjai, télen sí központok.
Gyöngyös környéke, a régészeti leletek tanúsága szerint, már a honfoglalás előtt lakott hely volt. Kitűnő földrajzi adottságainak köszönhetően már a XI. század végén fejlődésnek indult.
A tatárjárás után a Csobánka család uralta a vidéket, s ők építtettek várat a mai Mátrafüred melletti Várbércen. Az egykori erődítménynek ma már csak romjai láthatók.
Gyöngyös szultáni városként élt a török uralom alatt, kultúrájával, gazdaságával kiemelkedő helyet töltött be. Ferences kolostorában látható Magyarország egyetlen épen maradt középkori eredetű műemlék könyvtára, amely már a XVI. században jelentős könyvgyűjtemény volt.
Az itteni barátok templomában temették el 1709 őszén Bottyán János kuruc generálist. A napóleoni háborúk idején három alkalommal őrizték a magyar szent koronát a koronaőr házában, az Almássy-kúriában.
A város a XIX. század vége felé fejlődését a szőlő- és borgazdaságnak köszönhette, s a környék borkultúrája napjainkban is virágzó.
Az 1960-as években megindult a termelés a gyöngyös-visontai lignitbányában, 1968-ban üzembe helyezték a Gagarin (ma Mátrai) Hőerőművet a város határában.
Az 1930-as években fellendülő, és az évezred végére virágkorát élő turizmus egyik központja lett a Mátra. 1927-től szállítja a mai napig az erdei kisvasút a túrázni vágyókat Gyöngyösről Mátrafüredre.
A városhoz tartoznak a legismertebb mátrai üdülőhelyek: Mátrafüred, Mátraháza, valamint Magyarország legmagasabb csúcsa, a Kékestető.
A védett növények és állatok, a ritka magashegyi bükkös erdőtársulás megóvására 1985-ben kialakították a Mátrai Tájvédelmi Körzetet. Ennek része az erdőrezervátum, amelynek területe kizárólag kutatási célokat szolgál.
